Interjút készítettünk a HR világ neves képviselőjével, hogy felmérjük a közösségi élet jelentőségét az álláskeresők illetve az állást kínálók tekintetében. Kovács Péter a ProfiPower IT / Telco csapatának senior tanácsadója, joggal kértünk hát tőle tanácsokat :D

1. Mindig is foglalkoztatott egy kérdés. A munkaerő piacon, a fejvadászok között, utána néztek a közösségi oldalakon a jelentkezőknek?

Kár tagadni: igen. Sőt, ha valaki nem megtalálható, az bizonyos pozíciók esetében furcsán is veheti ki magát, hisz’ arra enged követeztetni, a jelöltnek esetleg valami rejtegetnivalója van.

Ugyanakkor, amire sokan nem gondolnak, hogy a fegyver fordítva is használható! Ha valaki pályázik egy céghez, bizony alaposan utána lehet nézni annak ezen oldalak segítségével. Egy egyszerű példával élve: IWIW -> felhasználók keresése -> összetett keresés -> munkahely rubrika, és már el is jutottam olyan emberekhez, akik jelenleg ott dolgoznak, vagy régebben dolgoztak az adott vállalatnál. Ezután már csak a közös ismerősök, illetve a legrövidebb út funkciókra van szükségem, nomeg pár emailre és telefonra, hogy hasznos belső információkhoz juthassak a cégről.

2. Tehát álláskeresési szempontból is kétélű fegyver a közösségi élet. Szerinted, elsülhet pozitívan is ha a pályázó megtalálható a világhálón?

Ahogy előbb is említettem, személyes véleményem az, hogy előnyös „rajta lenni”. Az internet, ezen alapulva pedig az egész világ abba az irányba halad, amit az átláthatóság és transzparencia jellemez, azaz ha egy cég a termékét / szolgáltatását online csatornákon szeretné eljuttatni a potenciális piacához, akkor számolnia kell azzal, hogy a negatív kritikáknak is teret ad. Ellenkező esetben pedig, ha tényleg annyira jó az a termék / szolgáltatás, mint ahogy azt állítja annak előállítója, akkor a vásárlói / fogyasztói visszajelzések olyan mértékű piachoz fogják juttatni, amit csak súlyos pénzek árán tudna megszerezni az offline világban. Ha valaki állást keres, tulajdonképp saját szolgáltatásait viszi vásárra, miért működne tehát ez másképp a humán erőforrások piacán?  Összességében minden esetben a fogyasztó jár a legjobban az online világban, ami persze HR szempontból egy vállalat vagy cég lesz, de ott is emberek ülnek. Ha én tényleg egy jó szakember vagyok, bármi legyen is a szakmám, miért ne használnám ki, hogy a potenciális piacom rám keres? Pl. a LinkedIn-en ajánlásokat kérhetünk másoktól, így rögtön egy szép referencialistát is biztosítunk a lapunkra látogatóknak, kell ennél több a bizalom felépítéséhez kezdetnek?

3. Az adatlapokon a képeknek vagy az adatoknak van nagyobb jelentősége?

Ez nagyon sok mindentől függ: az adott szakmától, a munkáltató  vállalati kultúrájától, annak az embernek a személyiségétől, aki a cég képviseletében nézegeti a rólunk szóló oldalt, stb. Én ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy nem érdemes mást mutatni magunkból, mint amik vagyunk, mert sosem tudhatjuk, mi lesz valakinek negatív és mi pozitív. Hosszú távon pedig senkinek sem jó, ha más képet nyer rólunk a másik fél, mint a valóság, hiszen előbb-utóbb úgyis kibújik a szög a zsákból. Ismét említenék egy konkrét példát: egy patináns, magyar informatikai biztonsággal foglalkozó cég bízott meg bennünket pár éve, hogy keressünk nekik junior értékesítőt. A konkrét tanulmányi és szakmai elvárások tisztázása után megkértek minket, mindenképp csak olyan embert mutassunk be nekik, akik végigbulizták az egyetemet, ugyanis ők abban hisznek, hogy csak egy „outgoing” típusú emberben lehetnek meg azok személyiségjegyek, amik egy jó alapanyagot jelenthetnek számukra. Ránézve a kifogástalan öltönyben ülő, disztingvált ügyfelünkre, megmondom őszintén, nem feltétlenül számítottam erre az igényre, de megerősítette bennem előbb kifejtett véleményemet.

4. Melyik közösségi felületet részesítitek a legnagyobb előnyben, amikor információt gyűjtötök esetlegesen a jelentkezőkről? Facebook, IWIW, Twitter, Linkedin?

Mindegyik nagyon hasznos, de más-más szempontokból. A LinkedIn egy kifejezetten szakmai hálózatépítő portál, amire az emberek eleve azért regisztrálnak be, hogy szakmai tudásuk és tapasztalatuk, illetve kapcsolatrendszerük elérhető legyen a potenciális piacuk számára. Az IWIW és a Facebook az emberek szociális életébe és kapcsolataiba enged betekintést, a Twitter pedig az érdeklődési körről tud egyfajta képet adni.

5. Mennyire elképzelhető jövőkép az számodra, hogy Magyarországon a cégek új munkatársakat közösségi oldalakról válasszanak? Amerikában ez már bevett gyakorlatnak mondható.

Egyelőre én egy egyre erősödő támogatói funkciót látok ezekben az oldalakban, amik segíthetnek abban, hogy egy cég döntéshozója adott esetben mellettünk tegye le a voksát. Ilyen formán tehát marketing-eszköz, amire tudatosan lehet építeni, pl. sok magas szintű szakembernél látom egyre gyakrabban az elérhetőségek között feltűntetve a LinkedIn-es publikus profilt. Ez lassacskán már a külön szakmává növi ki magát, hozzám is egyre többen fordulnak segítségért személyes marketing-stratégia kialakításával kapcsolatban.

Node, hogy az eredeti kérdésre egyértelmű választ adjak: egyelőre csak a LinkedIn kapcsán mondhatjuk, hogy helyettesíteni tud egy állásportálon megjelenő önéletrajzot, a többi sokkal inkább csak támogatni tud minket abban, hogy elérjük célunkat a munkakeresés világában, persze, ha okosan csináljuk.

Köszönjük Péternek az interjút, mi pedig okosabbak lettünk. Tanulság, hogy amennyiben éppen munkát keresünk, inkább vegyük le azokat a képeket, amelyek igazán mély betekintést nyújtanak szociális életünkbe…vagy mégse? :D